A keselyű fajai és táplálkozása

Az újvilági keselyűk szemételtakarítók és egészségügyi rendőrség. Az egyrészről amerikai, másrészről ázsiai, afrikai és európai új és óvilági keselyűknek jóllehet ugyanaz a családnevük, még sincs több közük egymáshoz, mint például a nálunk élő vörös vércsének és a halászsasnak, végül is mindannyian a ragadozó madarak rendjébe tartoznak. habár az új és óvilági keselyű testfelépítését, izomzatát és szerveit tekintve egyáltalán nincs közeli rokonságban egymással, csupasz fejükkel és nyakukkal mégis nagyon hasonlóan néznek ki.

Ilyen hasonlóság mutatkozik az életmódjukban és a táplálkozásukban, melyet a konvergens fejlődésnek neveznek. Így mindkét keselyű csoport mindenkori hazájában az egészségügyi rendőrség és a szemételtakarítók szerepét tölti be. A keselyű eltünteti a hulladékot és a szemetet, és elpusztult állatokból táplálkoznak. Ehhez a számunkra inkább gusztustalan táplálékhoz a csupasz nyak és a kopasz fej különösen előnyösnek bizonyul. A keselyű tollazat rendszerint meglehetősen piszkos és véres lesz. A hasi, a háti, az evező és farktollakat e madarak el tudják érni és megtudják tisztítani úgy, hogy a tollakat áthúzzák a csőrükön. De ahhoz, hogy a nyakon és a fejen lévő tollakat ezzel a módszerrel megtudják tisztítani, igazi akrobatának kellene lenniük. Lényegesen praktikusabb tehát, ha ezeken az elérhetetlen helyeken semmi sincs, vagy csak vékony pehelyréteg nő. A "hihetetlen madárszörnyetegek" ivadékai. ezt a nevet kapta az a kondor, mely a jégkorszakban Dél-Amerikában élhetett. Ma még két kondorkeselyű faj létezik: az egyik Dél-Amerikában, az Andok vidékén, amely korábban egész Észak-Amerikában honos volt, de ma már csak Kalifornia egy kis területén található meg. Mindkét keselyű faj szárnyfesztávolsága eléri a három métert. A kaliforniai ma már nagyon védett madár. Korábban egész Észak-Amerikában előfordult, de a vadászatok során, mérgezett csalétekkelés pusztításokkal olyannyira leszűkítették az életterét, hogy napjainkban már csak néhány pár él a földön.

A keselyű nagyon lassan szaporodik, csak minden második évben költ ki egy fiókát. A kondorkeselyű nem csak a magas hegységekben él. Az andokbeli keselyű gyakran feltűnik a perui parton élő tengerimadár-kolóniákban is, ahol madártojást rabol, olykor-olykor elejt egy-egy madarat vagy a partra kivetett, elhullott állatokkal táplálkozik. Minden tekintetben kivétel a királykondor keselyű, ez a madár ugyanis igazán szép a csupasz nyakával, pompásan színezett fejével és szinte pasztellszínű tollazatával. Nem ez az egyetlen különlegesség, amely kiemeli a többi újvilági keselyű közül. A kondorokkal, valamint a hollóés pulykakeselyűkkel ellentétben, melyek inkább a nyílt széles vidékeket kedvelik, a királykondor Közép- és Dél-Amerika őserdeinek mélyén él. A keselyű szemével kutatja fel a táplálékát. Fent a kék égen köröznek, és keselyű pillantással fürkésznek elhullott állatok után. Amerikában a pulykakeselyű a legelterjedteb, amely alaszkán kívül csaknem az egész kontinenst benépesítik. Élelemkeresés közben ez a keselyű szorosan a föld fölött repül.

Képek






Oldalak

    Képek






    Oldalak